Fenntartható forradalom?

fenntartható jövő

Nagyon régen volt blogbejegyzés a honlapon, sőt, fennállásom óta még nem találkozhattatok itt új gondolatokkal. A Fashion Revolution Week (ha még nem hallottál a kezdeményezésről, itt olvashatsz róla: Hungary – Fashion Revolution : Fashion Revolution) azonban egy olyan apropó, ami kellő ihletet és bátorságot nyújtott számomra, hogy mégiscsak tollat ragadjak és megosszam veletek forradalmi gondolataimat, illetve megéléseimet az elmúlt hét tapasztalatai alapján.

 

Kezdjük rögtön azzal a forradalmi gondolattal, hogy nem vagyok kifejezetten forradalmár. Szeretek hinni eszmékben, küzdeni a szebb és jobb világért (vagy legalábbis az állagmegóvásért), de sose voltam az a típus, aki zászlóval, szakadt fehér ruhában vezetem a népet. Ugyanakkor nagyon becsülök mindenkit, aki ezt teszi.

Mennyire forradalmi dolog megreformálni a divatról való gondolkodást?

Gondoljunk csak bele: öltözködni mindenki szokott. Eltérő, hogy mennyit törődünk önkifejezésünk ezen formájával, de minden ruházkodási attitűd esetében felmerül a kérdés, hogy honnan szerezzük be a darabjainkat. Számomra mindig fontosak voltak a ruháim, olyan közegben nőttem fel, ahol ez nem is volt kérdés és szerencsére soha nem kellett nélkülöznöm se. A rendszerváltás gyermekeként megéltem az átmenetet az „ez volt a boltban” és a hirtelen ránk szakadó hatalmas kínálat között. Olyan szerencsés vagyok, hogy anyai és apai ágon is volt kivel varratnom ruhákat a babáimnak és kisiskolás koromig hol anyukám, hol a nagymamám valósította meg a burdában kinézett szettjeimet.

Aztán beköszöntött a fast fashion korszaka: emlékszem, amikor először jártam ZARA-ban és a zsebpénzemből vásárolt kisvirágos ruhát évekig kincsként őriztem. A kétezres években a plázák rendszeres látogatója voltam, minden alkalomra új ruha kellett, róni a ruhák közti sorokat állandó programunk volt. A szekrényben pedig egyre csak sorakoztak a jobb és rosszabb minőségű ruhák, szédelegtem a gyorsan változó kínálattól. Sőt, pár éve, amikor megtudtam, hogy babát várok, az első utam ugyanúgy a fast fashion irányába vezetett.

Ugyanez a vásárlási attidűd lett volna rám jellemző, ha tudom, mivel jár a túlfogyasztás?

Ugyanennyi fast fashion ruha lógott volna a szekrényemben, ha tudom, hogy kik és milyen körülmények között dolgoznak ezért?

Ugyanígy viselkedtem volna, ha tudom, mit művelek a bolygóval?

Őszintén nem tudom. A saját stílusunk, színeink, önmagunk keresése, az öröm megélése a ruháink által véleményem szerint nagyon fontos megélési folyamat. Ennek persze számos más útja lehet, mint a fast fashion: varratás, turkálók, gardróbcserék, hazai márkák és sorolhatnám. Voltaképp ezek mind jóval kreatívabb módjai az öltözködésnek, hiszen nem tudunk egyben egy előre összeállított szettet leemelni a polcról, gondolkodva és saját ízlésünk szerint kell alakítanunk a gardróbunkat.

De miért írok erről egy gyerekruha márka blogján?

Mert azt gondolom, hogy az út, amit anyukaként bejártunk, hatalmas és fontos tudással, tapasztalással ruházott fel minket. Ez pedig akár a gyermekünk gardróbjának összeállításánál, akár a PÉLDAMUTATÁS kapcsán kiemelkedő fontosságú. Manapság már jóval több információval rendelkezünk (sőt, remélhetőleg önismerettel is), ami alapján tudatos döntéseket tudunk meghozni. Ideje, hogy hazabeszéljek?

Hát jó!

Sok-sok alternatíva közül én azt javaslom: válassz kevesebb, de minőségi gyerekruhát. Gondolkodj lokálisan, hazai tervezésű, minél kevesebbet utazó termékeket vásárolj. Ha találsz megfelelőt, válaszd a fenntarthatóbb márkát: olvass utána, milyen anyagokkal dolgozik, hol varrat.

Ne félj kérdezni!

Egy hazai kis márka sokszor azért nem kommunikál magáról annyit, mert egy személyben végzünk minden tevékenységet a tervezéstől a marketingen át a postázásig. Meg se fordul a fejünkben, hogy nem tudod, amit mi tudunk. Olykor nem marad elég energia, idő a honlapjaink kezelésére, hiszen nincs mögöttünk egy szakértői stáb, aki ezzel foglalkozna, te pedig két kattintás után megunod a keresgélést a számodra fontos információk után – érthető. Mennyivel egyszerűbb bemenni egy üzletbe, leemelni pár rugdalózót és kész. Vagy megrendelni online a termékeket, amik pár nap múlva már ott is vannak a polcon, nem kell várni esetleg még a legyártásra is, nincs extra fáradtság, kísérletezés a méretekkel, tripla postaköltség. Vírus előtti életünkben még elmentünk vásárokra, ahol élményszintű korzózást kaptunk, megspóroltuk a postát, ittunk egy kávét és büszkék voltunk magunkra, hogy magyar kisvállalkozásokat támogatunk. Ezt most nem tehetjük meg, tehát teljesen érthető, hogy sokan nyúlnak vissza az időt és pénzt spóroló, kényelmesebb megoldásokhoz. És ezzel nincs is semmi baj! Én nem hiszek a bojkottban, önmagunk sanyargatásában meg végképp nem (arra ott a gyerek hajnal ötkor).

De ha teheted, ha van türelmed, kedved, igényed, akkor támogass minket!

Most nagyobb szükségünk van rád, mint bármikor.

Cserébe nem csak egy ruhát kapsz, hanem egy történetet.

Megháláljuk a hűséged, visszavesszük a használt ruhádat is.

Válaszolunk a kérdéseidre, odafigyelünk a visszajelzéseidre.

Folyamatosan dolgozunk rajta, hogy a gyermeked a legjobbat kapja: minősített textilekkel dolgozunk (GOTS, OEKO-TEX), hogy a bőrük csak a legjobbal találkozzon. Hogy ne szennyezzük a környezetet.

Itthon készülnek a ruháid, megfelelő, sőt, kifejezetten jó körülmények között, megfizetve minden varrónőt, partnert, beszállítót.

Felhasználjuk a maradék anyagokat az utolsó darabig: masnik, hajpántok, gombok, kisgyerekek kreatív alkotásai készülnek belőlük.

hajpant_feher_pamut

Forradalmi gondolatok? Nem is annyira, igaz? Csak egy régi norma, amit elfelejtettünk. Legyen minden hét a fenntartható divat hete!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük